Mi köze van az ókori római csigáknak az írási szokásaidhoz?
Meglepő módon, minden.
Lehet, hogy azt gondolod “Lila próza” ez bóknak hangzik. Végül is a lila a királyság színe, nem igaz?
De az irodalmi világban ez valójában sértésnek számít. Ahhoz, hogy megértsük a purple prose definícióját, vissza kell utaznunk az ókori Rómába.
A kifejezés Horatius költőtől származik, aki a következőket írta: purpureus pannus—a “lila folt”.”
Akkoriban a lila festéket nagy gonddal nyerték ki a Murex csiga nyálkájából. Ritka volt, elkészítése undorító volt, és többet ért, mint a súlya aranyban.
Horatius ezt kegyetlen metaforaként használta a rossz írókra.
Olyan szerzőket írt le, akik egy unalmas történetet (mint egy koszos zsákvászon) vesznek, és csak azért, hogy felvágjanak, rávarrnak egy fényes, drága “lila foltot” virágos szavakkal. Ez nem tette jobbá a történetet.
Ma a „purple prose” jelentése nem sokat változott.
A purpur proza egyszerű meghatározása: olyan szöveg, amely túlzottan erőltetett.
Szóval, gyönyörű dalszövegeket írsz, vagy csak foltokat varrsz egy zsákvászonra?
Ebben a blogban megvizsgáljuk ennek a kifejezésnek a jelentését. Bemutatjuk a purple prose jelentését, megnézünk néhány kínos purple prose példát, és megtanítjuk, hogyan lehet felismerni és elkerülni őket.
Kezdjük is!.
A legfontosabb tudnivalók
- A túlzottan díszes stílus olyan írásmód, amely túlzottan díszes és elvonja a figyelmet a történetről.
- Gyakran használ túl sok melléknevet, bonyolult szavakat és egymásra halmozott metaforákat.
- Az írók bizonytalanságuk, a régi klasszikusok másolása vagy az érzelmek erőltetése miatt esnek bele a virágos stílusba.
- A modern mesterséges intelligencia eszközök színes stílust generálnak, mert prediktív szövegmintákra vannak betanítva, és gyakran előnyben részesítik a virágos, klisé jellegű mellékneveket.
- A túlzottan díszes stílus lassítja a történetet, megszakítja a beleélést, és hamisnak tűnik az érzelmek.
- Az egyszerű, őszinte írás (AI-felismerő eszközökkel kombinálva) biztosítja, hogy szövege világos és vonzó legyen.
Mi az a purple prose?
Ahhoz, hogy megértsük a lírai próza jelentését, meg kell vizsgálnunk a szavak mögött rejlő szándékot.
A Purple Prose olyan írásmód, amely túl díszes, virágos vagy drámai. Annyira igyekszik költőinek hangzani, hogy eltereli az olvasó figyelmét a történetről.
- A lila próza alapvető jelentése
A jó írásban a történet (tartalom) a legfontosabb.
Soha többé ne aggódj amiatt, hogy a mesterséges intelligencia felismeri a szövegeidet. Undetectable AI Segíthet:
- Tegye láthatóvá az AI-asszisztált írást ember-szerű.
- Bypass az összes főbb AI-érzékelő eszköz egyetlen kattintással.
- Használja a címet. AI biztonságosan és magabiztosan az iskolában és a munkahelyen.
A „purple prose” kifejezéssel olyan írást jelölünk, amelyben a stílus fontosabbá válik, mint a cselekmény.
Ha megnézzük a mondatok szerkezetét, a színes próza általában három konkrét rossz szokásra épül:
- Melléknév halmozás: Erős ige helyett a szerző gyenge igét használ, és túl sok melléknévvel támasztja alá.
- Szabványos: “A szél fújt.”
- Lila: “A viharos, szomorú szél szomorúan üvöltött.”
- A szinonimaszótár csapdája: Az író elkerüli az egyszerű, ütős szavakat, és helyettük hosszú, bonyolult latin eredetű szavakat használ, hogy “okosnak” tűnjön.”
- Szabványos: “Izzadj” vagy “Gondolkodj”.”
- Lila: “Izzadni” vagy “érvelni”.”
- A metaforák halmozódása: Túl sok, egymással nem összeillő összehasonlítás használata egy mondatban.
- Lila példa: “Haragja olyan volt, mint egy vulkán, egy vihar, amely csak arra várt, hogy elszabaduljon egy szökőár.” (Hegy, vihar vagy hullám? Az olvasó nem tudja elképzelni).
Lényegében a purpura próza az egó vezérelte írás. Inkább azt kiáltja: “Nézz rám!”, mint “Nézz erre a karakterre!”. A szavakat inkább díszítésként kezeli, mint a történet elmesélésének eszközeként.
- Példák a Purple Prose-ra
Íme a leghíresebb példák a lírai prózára, hogy jobban megértsük őket:
- A klasszikus: “Sötét és viharos éjszaka volt”
Ez a történelem leghíresebb “rossz” mondata, amelyet Edward Bulwer-Lytton írt 1830-ban.
Annyira ikonikus, hogy most már verseny is van, hogy ki tud rosszabb nyitó mondatot írni.
Az író túl sokat akar egyszerre elmondani (leírja az esőt, a szelet, a helyszínt (London) és a hangulatot).
Az írás inkább nehézkesnek és unalmasnak tűnik, mint ijesztőnek.
Példa: “Ez egy sötét és viharos éjszaka; az eső zuhogott—kivéve az alkalmi időközönként, amikor azt ellenőrizte egy heves széllökés amely felpörgette az utcákat (mert a jelenetünk Londonban játszódik), zörög a háztetőn, és hevesen felkavarva a lámpák gyenge lángját amely a sötétség ellen küzdött.”
- A “szinonimaszindróma” (Modern Amateurs)
Ez nagyon gyakori az online történetekben (fanfiction) vagy a saját kiadású könyvekben.
Példa: "A mahagóniszínű hajú a kamasz lány ránézett rá kemény szerető, kristályos csillogás a szemében cerulean gömbök miközben nézte, elragadtatva, arcán.”
Természetellenesnek hangzik.
- A “barna haj” helyett “mahagóni színű haj” kifejezést használnak.”
- A “barát” helyett “szerető” kifejezést használnak.”
- A “kék szem” helyett “cerulean orbs” (cerulean gömbök) kifejezést használnak.”
Az író elkerüli a normális nyelvhasználatot, így a szereplők inkább idegeneknek tűnnek, mint embereknek.
- A “Bodice Ripper” (Bad Romance)
A lírai próza gyakran megjelenik romantikus regényekben, ahol az író megpróbálja a jelenetet intenzívvé tenni, de túlzásba viszi.
Példa: “Érezte, hogy valaki megragadja a hosszú kabátja gallérját… miközben egy száz szájjal rendelkező lény elkezdett a csontvelő kiszívása csontjaiból... Érezte őt. nedves sípcsontok, forró csókjai…”
Ez egy szenvedélyes jelenetnek kellene lennie, de olyan kifejezések, mint “a csontvelőt szopogatja” és “nedves sípcsontok” inkább egy horrorfilmre emlékeztetik az olvasót, nem pedig egy szerelmi történetre.
Miért használnak írók színes stílust?
Ha a kritikusok, szerkesztők és tanárok mind elrejtik a színes próza jelentését, miért használják még mindig olyan sok író?
Vizsgáljuk meg az 5 legfontosabb okot, amiért sok író beleesik ebbe a csapdába.
- A zseni csapdája
Egy új író elolvassa egy klasszikus művet (például a Lolita vagy az Ulysses címűt), és úgy találja, hogy nehéz olvasmány.
Logikájukban hibát követnek el: “Ez a könyv nagyszerű és összetett. Ezért, ha összetett mondatokat írok, én is nagyszerű leszek.”
Megpróbálják utánozni a zsenialitás tüneteit anélkül, hogy rendelkeznének a valódi képességekkel. Nagy szavakat és bonyolult mondatokat használnak, azt gondolva, hogy ha írásuk nehezen érthető, akkor az biztosan “mély”.”
- A közönségességtől való félelem
Sok író titokban retteg attól, hogy ostobának tűnik. Ez általában az iskolából ered.
Az akadémiai esszékben a tanárok jutalmazzák a diákokat, ha nagy szókincset és hosszú mondatokat használnak.
Amikor ezek a diákok elkezdenek történeteket írni, úgy érzik, hogy az olyan egyszerű szavak, mint a “mondta”, gyengék. A színes stílust pajzsként használják.
- A kalapácshatás (érzelmek kényszerítése)
Az írók gyakran használnak túlzó stílust, amikor túlzottan törődnek egy jelenettel. Azt akarják, hogy az olvasó pontosan érezze azt a fájdalmat vagy szerelmet, amit a szereplő érez.
Attól tartanak, hogy az “szomorú volt” kifejezés nem elég. Ezért “nyelvi kalapácsot” ragadnak, és így írnak: “A melankolikus kétségbeesés feneketlen mélységében fuldoklott.”
Nem bíznak az olvasó képzelőerejében, ezért erős melléknevekkel próbálják kikényszeríteni az érzelmeket.
- Hőseiket utánozzák
Az írók azt utánozzák, amit szeretnek.
Ha egy fiatal író szereti H.P. Lovecraftot (egy 1920-as évekbeli horrorírót), akkor azt fogja látni, hogy olyan szavakat használ, mint “eldritch” és “cyclopean”.”
Ugyanezeket a szavakat próbálják használni egy modern történetben, nem veszik észre, hogy azok nem illenek oda.
Lovecraft stílusa azért működött, mert száz évvel ezelőtt kozmikus horrorokat írt.
Ha ma ezt a stílust másoljuk, az csak egy rossz jelmeznek tűnik.
- A világ más szemszögből
Érdekes módon egyes írók (különösen azok, akik autisták vagy magas érzékszervi feldolgozási érzékenységgel rendelkeznek) számára a lírai próza jelenti a világ megítélésének módját.
Számukra a világ intenzív, nyomasztó és rendkívül részletgazdag.
Egy egyszerű, minimalista mondat megírása hazugságnak tűnik, mert nem adja vissza az érzékek robbanásszerű élményét.
Hogyan befolyásolja az írást a színes próza?
A lírai stílus definíciójának megértése segít megérteni, hogy ez hogyan rontja el az olvasó élményét.
Olyan, mintha megpróbálnál filmet nézni, miközben valaki a képernyő előtt áll és kiabálva leírja neked a történetet.
Így hat ez az írásra:
- Megszakítja a transzt (kognitív túlterhelés)
Amikor mélyen elmerülsz egy könyvben, az agyad “flow állapotba” kerül. Lényegében egy filmet nézel a fejedben.
A túlzottan díszes stílus elrontja ezt az illúziót. Minden alkalommal, amikor túl díszes szóval vagy túl bonyolult mondattal találkozol, az agyadnak fékeznie kell, hogy megfejthesse azt.
Ahelyett, hogy átéreznéd a történetet, hirtelen a nyelvtani elemzésbe merülsz.
- Megöli a tempót
Képzelj el egy harci jelenetet, ahol egyetlen ütés leírása három bekezdést vesz igénybe, mert az író megszállottan foglalkozik a “bosszúálló ökölcsontokkal”.”
Mire befejezed a mondatot, az izgalom már elillant. Az olvasó azt szeretné, hogy a cselekmény gyorsan haladjon, de az írás olyan lassú, mint egy viktoriánus prédikáció.
- Az érzelmeket hamisnak érezzük
Minél jobban igyekszik az író virágos szavakkal érzelmeket kelteni, annál kevésbé érzi azokat az olvasó. Az egyszerű, őszinte írás hagy teret az olvasónak, hogy belépjen a történetbe és maga is átélje a fájdalmat.
A színes próza kiszorítja őket.
A színes próza felismerése
Most, hogy már megismerkedtünk a purple prose definíciójával, hogyan lehet felismerni azt a saját munkáinkban?
Az öt legfontosabb mutató:
- Túlzott melléknév- és határozószók használata: Túl sok leíró szó használata egyetlen mondatban, pl.,
- “hevesen megrázva a lámpák gyenge lángját, amelyek a sötétség ellen küzdöttek”.
- Túl hosszú mondatok: Több mellékmondattal, zárójelekkel vagy kitérőkkel tarkított mondatok, amelyek kisebb gondolatokra bonthatóak.
- Felesleges kifejezések: Ugyanazt a fogalmat más szavakkal megismételve, pl.,
- “Az eső zuhogott – csak néha szünetelt”.
- Kényszerű vagy nyilvánvaló metaforák: Túlzottan kiterjesztett vagy túlbonyolított metaforák vagy hasonlatok.
- Figyelemfelkeltő leírások: Olyan részletek, amelyek inkább az írói tehetséget hivatottak bemutatni, mint a történetet vagy a jelentést előrevinni.
Használhatja a Paragraph Rewriter hogy megőrizzük a hangnemet és a képzeletbeli világot, miközben a mondat érthetőbbé válik.
Eredeti (lila próza példa): Sötét és viharos éjszaka volt; az eső zuhogott – kivéve az alkalmi szüneteket, amikor heves széllökések szakították meg, amelyek végigsöpörtek az utcákon, zörögtek a háztetőn, és hevesen megrázkódtatták a lámpák gyenge lángját, amelyek a sötétség ellen küzdöttek.
Egyszerűsített változat:
Hogyan kerüljük el a túlzottan díszes stílust?
Régen a virágos stílus elkerülése csak fegyelmezés kérdése volt. Ma ez egy kicsit bonyolultabb, mert a mesterséges intelligencia (AI) is belépett a képbe. Meglepő módon a robotok imádják a virágos stílust.
Íme, hogyan használhatja a régi trükköket és az új technológiákat, hogy írása tiszta maradjon.
- Hagyományos stratégiák (a régi iskola módszerei)
Mielőtt a robotokról beszélnénk, íme a három klasszikus szabály, amelyet minden írónak tudnia kell:
- Öld meg kedvenceidet: Ez egy híres szabály. Azt jelenti, hogy hajlandónak kell lenned törölni azokat a mondatokat, amelyekre a legbüszkébb vagy, ha azok nem segítik elő a történetet. Általában az a mondat, amelyet csak “dicsekvésből” írtál, a lila. Töröld ki!.
- A Hemingway-módszer: Használjon olyan eszközöket, mint a Hemingway Editor. Ez kiemeli azokat a mondatokat, amelyek “nagyon nehezen olvasható” vagy túl sok határozószót használni. Ez arra készteti az embert, hogy egyszerűen írjon, mint Ernest Hemingway.
- A hangos felolvasás tesztje: Olvasd fel hangosan az írásodat. A túlzottan díszes stílus gyakran nehézkesnek vagy lélegzetelállítónak tűnik. Ha megakadsz a szavaknál, vagy butának érzed magad, amikor egy üres szobában mondod őket, akkor valószínűleg túlzottan díszes a stílusod.
- Miért írnak a robotok színes prózát?
Lehet, hogy azt gondolod, hogy az AI hideg, logikus gépként ír. De valójában a nagy nyelvi modellek (mint a ChatGPT vagy a Gemini) gyakran úgy írnak, mint egy rossz 1800-as évekbeli költő.
Miért történik ez?
Az AI az egész interneten, beleértve a rajongói fikciókat, az amatőr blogokat és a régi viktoriánus könyveket is, képzésben részesül. Ez egy prediktív motor. Megjósolja, hogy az “eyes” után a következő szó a következő lehet: “csillogó” vagy “gömbök”.”
Ha az írási eszközeid nehézkes, virágos helyettesítéseket javasolnak, akkor azok inkább ártanak a történetednek, mint segítenek rajta.
Ne hagyd, hogy az algoritmusok megzavarják a merülést. Használd a AI Detector a robotikus minták felismerése és a AI Humanizer átírni őket.
Ezek az eszközök úgy lettek kialakítva, hogy a javasolt módosítások természetesnek hangozzanak, és megőrizzék a történet sajátos narratíváját. A olvasó figyelmét fenntartják anélkül, hogy a túlzottan díszes stílus elvonná a figyelmét.
Használd az AI Detector és Humanizer programunkat közvetlenül az alábbi widgetben!
Következtetés
Íme tehát a lila próza lényege.
A purpura próza olyan, mintha szmokingot viselnél egy háztáji barbecue-partin. Talán azt gondolod, hogy lenyűgöző a megjelenésed, de valójában csak zavarosnak tűnsz.
Az olvasóid nem a szókincsedre voltak kíváncsiak, hanem azért jöttek, hogy elmerüljenek egy történetben.
Gondolj az írásra úgy, mint a főzésre.
Az egész fűszertartót egy fazék levesbe öntenéd, csak hogy bebizonyítsd, hogy van otthonodban különleges fűszerek?
Természetesen nem.
Az szörnyű íze lenne.
A legjobb ételek az igazi ízeket hozzák ki. Az írásban a világosság mindig felülmúlja az okosságot.
Tehát, ha legközelebb kedved támadna olyan színes példákat alkotni, mint a kék szemeket “cerulean orbs”-nak nevezni, vagy a “mondta” helyett az “ejaculated” szót használni (kérlek, ne tedd!), akkor vegyél egy mély levegőt.
Kérdezd meg magadtól: ez a mondat segít a történetemben, vagy csak hencegek vele?
A gyakorlati lila próza definíciója nem a tehetség hiányáról szól, hanem az őszinteség hiányáról.
Tedd el a pávatollakat. Bízz a történetedben annyira, hogy meztelenül álljon. Néha a legerőteljesebb dolog, amit írhatok, pontosan az, amit gondolok.
Írásod legyen világos és hiteles a Kimutathatatlan AI.